Beszélgetés óvodásokkal 2.

Az előző bejegyzésben leírtuk a három leggyakrabban elkövetett hibát, ami egy szülő-gyermek beszélgetés során előfordulhat. Most jöjjenek azok a tippek, amelyek segítségével esélyesebb egy könnyed csevegés az ovisunkkal.

Dr. Ceranoglu Atilla, a Harvard Egyetem gyermekpszichológusa és a szülő-gyermek kommunikáció szakértője a következőket javasolja.

1. Lazán, mindenben együtt
Az egyik  - talán legfontosabb - szempont, hogy a beszélgetés ne kizárólag a beszélgetésről szóljon. A gyermek akkor nem érzi majd magát egyes egyedül egy színpadon, ha a beszélgetés mintegy mellékesen, laza csevegésként zajlik. Kezdjünk el együtt valami mást! Sétálgatás, nézelődés odakint vagy játszunk építő játékokkal, esetleg társasozzunk, ha már nagyobb. Amikor elkezdtük a játékot, akkor jöhet a beszélgetés a játékon kívül eső dolgokról is.

2. Türelem
Bárhogy közelítünk még a legjobban induló beszélgetésekben is fel kell készülni "áramszünetekre". Ne akarjunk minden percet hasznos információ-cserével tölteni! A kínos csönd attól lesz kínos, ha mi magunk is így kezeljük. Ha az 1. pontban leírtak szerint jártunk el, ez nem okozhat gondot hiszen van más dolog amivel éppen foglalkozhatunk akkor is, ha mindketten hallgatunk.

3. Egyszerű, segítő kérdések
Ne kezdjük azzal, hogy "No, milyen volt a napod az oviban?". Ez esetenként lehetetlen feladat elé állít még egy átlagosnál jobban koncentrálni képes gyermeket is. Bontsuk részekre az általános kérdést és kezdjük mondjuk a reggel történtekkel, de azt is úgy, hogy segítsük a választ: "Ma reggel is a vonattal játszottál először?".

Persze a legjobb, ha van lehetőségünk elkerülni a kérdést és egyszerű hozzászólásokkal gördítjük tovább a beszélgetést. Ha valami probléma történt, ahelyett, hogy azt kérdeznénk "Nagyon rosszul esett, ami veled történt?" mondjuk azt, "Hűha! Ez biztosan rosszul eshetett neked." Ezzel lehetőséget adunk egy nem "kényszerített" reakcióra és ha jól esik neki, magától fog részletesen beszámolni a történtekről.

4. Dupla haszon: a mesék
Unalomig ismételt aranyszabály, hogy olvassunk sokat közösen. Ennek leggyakrabban említett indoka, hogy nagyszerűen  fejleszti a szókincset. Azonban gyakran elfelejtik, hogy a közös olvasás nem ott ér véget, ahol a mese. Akkor fog sokat segíteni nekünk a későbbi közös beszélgetésekben, ha a történet végén meg is beszéljük azt! Így tanulhat meg a gyermekünk olyan kifejezéseket, amelyek a jövőben a kettőnk közötti kommunikáció biztos alapkövei lehetnek.

Szintén hatalmas előnye a meseolvasásnak, hogy az abban történtek felidézése is segítségünkre lehet a gyerekek számára nehezen megfogalmazható helyzetek leírására. Pl: "Emlékszel, amikor Thomas a gőzmodony szomorú volt, mert mindenki az ő legjobb barátjával akart játszani? Talán te is  azért vagy most dühös, mert Gergő másokkal is játszik nem csak veled?"