Felkészülés az ovira (beszoktatás)

Felkészülni az óvodára a gyerekek többségénél nem egyszerű még akkor sem, ha korábban már ügyelt rájuk a nagyi vagy a szomszéd néni. A következő tippek felhasználva megkönnyítheted a felkészülést a nagy változásra.

A legfontosabb, hogy minden, a felkészítést célzó módszer minél játékosabb, de legalábbis érdekes legyen a gyerek számára. A tanulás - hiszen a felkészítés maga is egy tanulási folyamat – ebben korban csak szórakozásként megélve lehet sikeres.

Sok-sok időt társaságban!

Az óvoda egy közösség, ahol a gyermekünknek minden nap sok más gyerekkel kell együtt lennie. Ha az óvoda előtt nem tölt elég időt gyerekek társaságában, hogy megtanulja, nem mindig ő az első, vagy hogyan kell megosztania a játékait másokkal, akkor a közösségben nehéz dolga lehet a beilleszkedéssel. Segítsünk neki, hogy megtanulja, milyen egy csoport tagjának lenni! Szervezzünk találkozókat más, hasonló korú gyerekes párokkal, vigyük gyakrabban játszóházba, foglalkozásokra, töltsünk több időt a játszótéren.

Mondjuk el mire számíthat

Ritka gyerek, aki legalább egy kicsit nem izgul az óvoda miatt, még ha ennek nem is adja nyilvánvaló jelét. Próbáljuk megnyugtatni azzal, hogy többször beszélünk neki arról, hogy valószínűleg „A legjobb dolog lesz, amit valaha átéltél”, vagy „Biztosan nincs miért félned, mert sok aranyos gyerekkel és óvónénikkel játszhattok majd naphosszat”. A legfontosabb, hogy soha ne bagatelizáljuk el az aggodalmait. Érezze, hogy megértjük, foglalkozunk a problémájával és nem csak lekicsinylő válaszokat kap, ha a félelmét fejezi ki.
Részletesen beszéljünk neki arról, mire számíthat az óvodában. Hová kell menni, mit fognak csinálni, kikkel kerül egy csoportba. A beszoktatás nagyon fontos dolog, de ha valamiért elmarad, akkor is legalább egy alkalommal vigyük el a gyereket az oviba még szeptember előtt és mutassuk meg melyik szobában fognak játszani, melyik óvónéni felügyelete mellett.

„Délután találkozunk!”

Ha ez lesz az első alkalom, amikor egész nap távol leszünk a gyerektől, akkor előfordulhat, hogy azért fog aggódni, hogy nem lát újra minket. Nem jövünk vissza többé, eltévedünk és nem találunk vissza az óvodához vagy elfelejtünk érte menni. Találjunk ki egyszerű, de sajátos elköszönési-rituálét, amit minden alkalommal eljátszunk, ha „hosszabb” időre leszünk távol. Például bal-jobb, majd jobb-bal tenyerek összeütése és puszi, egysoros mondóka vagy bármi ami egy sokszor megerősített tapasztalaton alapuló biztosíték számára arra nézvést, hogy újra találkozunk.

Az első napokban inkább ébredjünk korábban, de hagyjunk több időt készülődésre az oviba induláshoz. A rohanás miatti idegesség, izgalom csak ronthat egy amúgy nyugodt, kevésbé aggodalmas hozzáálláson is. Nyugodtabb indulás otthonról könnyebb búcsúzást jelent az oviban.

Sokan gondolják, hogy egy puszi után elterelve a gyerek figyelmét majd kisurranni az oviajtón gyors és „fájdalommentes” megoldás lehet. Ez az esetek többségében biztosan rossz megoldás. A kicsink jó eséllyel meg fog rémülni amikor észleli, hogy eltűnt az anyukája vagy apukája. Ehelyett köszönjünk el úgy, hogy az egyértelmű legyen számára. Biztatóan a viszontlátást illetően, de határozottan.

„Figyelj, mit mond az Óvónéni!”

Bár az óvónénik is tisztban vannak azzal, hogy a 3-6 évesek figyelmét nehézt hosszú ideig lekötni, vannak olyan az óvodában elsajátítandó ismereket, amelyeket nem lehet egy mondatban elmondani. Sokat segíthetünk a gyerekünknek, ha már az ovi megkezdése előtt próbáljuk fejleszteni a koncentrációs képességét. Erre egy jó praktika lehet a következő játék.
Megkérjük a gyerkőcöt, hogy üljön le, maradjon csendben és csukja be a szemeit, majd mondja el a különböző hangokat, amelyeket hall.  Próbálja kitalálni, hogy mi kelti az adott hangot és melyik irányból jön.

Rajzoljunk, fessünk, színezzünk!

A kreatív művészetek –legyen az ujjal- vagy ecsettel festés, tollal, ceruzával vagy zsírkrétával rajzolás – mind-mind nagyban elősegítik az óvodáskorúak finommotoros mozgásfejlesztését, amelyre később nagy szükségük lesz az írás elsajátításához. Mindig legyen szem előtt a papír, zsírkréta és minden olyan kellék, ami ezekhez szükséges, így gyakrabban jut eszébe leülni egy kicsit „alkotni”. Szintén remek módszer a fejlesztésre a pont-összekötős formák rajzolása vagy a kivezető út a labirintusból, természetesen mindig a gyerek korának megfelelő nehézségi szinten, hiszen a sikerélmény itt is alapvetően szükséges ahhoz, hogy újra és újra legyen motiváció a feladatokhoz.