Irigy gyerekek

Megtanulni megosztani a dolgokat másokkal nem csak nehéz, de hosszú folyamat is. Ez a tulajdonságunk gyermekkori kialakulásától, tinédzser koron át, még felnőtt korban is fejlődik.

Emberként természetes ösztönünk a birtoklás és a tulajdonunk védelme, ezért nem várható el a kicsiktől, hogy egyik percről a másikra elsajátítsák az önzetlen ajándékozás örömét. A tapasztaltabb szülők számára nem mondunk újat azzal, hogy a kedvenc játék megosztása - akár a legjobb baráttal is -  hatalmas eredmény egy óvodás gyermek részéről. A megosztás feltétele ugyanis, hogy a gyermek megértse: mások is ugyanannyira szeretnének játszani vele, mint ő maga. Ehhez pedig  fejlettebb érzelmi intelligencia szükséges, amit akkor kezdenek elsajátítani, amikor rájönnek, hogy nem ők világ közepe (ún. egocentrikus állapot).

Az alábbiakban szakértők írásai alapján gyűjtöttünk össze néhány egyszerű ötletet arra, hogyan tanítsuk a gyermekünket a játékait megosztani.

Járjunk elől jó példával
Nyilvánvalónak tűnik, mégis gyakran elfelejtjük, hogy a gyermekünk a mi viselkedés-mintánkból merít legtöbbet. Ha legközelebb valamit megosztunk, ajándékozunk másoknak és lurkónk is jelen van, ne feledkezzünk el megerősíteni benne, hogy mi történt igazából. Mit tettünk és miért. Ha nem hangsúlyozzuk külön, nem biztos, hogy valóban felfogja, jó érzés segíteni a szomszédunkat, barátunkat azzal, hogy kölcsönadtunk egy jó könyvet, kerti szerszámot és ezt a másik fél nagyra értékelte.

A helyes megerősítés
Ha gyermekünk odaadja a játékát a játszótársának, dícsérjük meg érte, de számára is érthetően, jól megválasztott szavakkal. Az unalomig ismételt, “jól van, ügyes vagy!” és hasonló kifejezések, önmagukban kevésbé alkalmasak egy cselekvésminta megerősítésére, hiszen a végleges “feldolgozáshoz” a gyereknek még le kellene fordítania, hogy hatékony megerősítés váltson ki: Azért voltam ügyes, mert... Erőltessük meg magunkat, ha biztos eredményt szeretnénk elérni. Pl. “Köszönöm, hogy ilyen aranyos voltál és odaadtad a labdát Petinek. Most boldoggá tetted!”

Egy gyerek a családban
Az egykék értelemszerűen nehezebb helyzetben vannak, mint azok a gyerekek, akik hasonló korú testvérükkel folyamatosan fejleszteni “kényszerülnek” a szociális képességüket. Az előbbi esetben rendszeresen játszunk a gyerekünkkel olyan szerepjátékokat is, amelyekben a megosztásra ösztönözhetjük. A játék során próbáljuk rávezetni arra, hogy odaadni egy játékot a játszótársnak nem jelent feltétlen lemondást a tárgyról. Például: “Odaadjam ezeket a nagy építőkockákat? Együtt egy nagy tornyot építhetünk!”

A gyerekek óvodás korban válnak éretté arra, hogy megértsék az ajándékozás, megosztás örömét. Ennek azonban feltétele, hogy ezt szabad akaratukból tegyék. Ha már-már úgy tűnik, ez soha nem történik meg, próbáljuk apró lépésekkel elősegíteni.

Étkezés: Habár sok gyereknél még óvodás korban is tortúra az étkezés, egy kis játékkal két legyet üthetünk egy csapásra. Az étkezés is könnyebben mehet és megosztást is gyakorolhatjuk például az “Egy neked, egy nekem...” játékkal.

Ajándék készítés: Készítsünk közösen ajándékot a családtagoknak, barátoknak.

Kertészkedés: A gondoskodás kisállatokról, növényekről nagyban elősegíti a empátia kialakulását, amely egyenes út a megosztás képességének kialakulásához. Csíráztassunk közösen babot vagy más gyorsan fejlődő növényt és osszuk meg a gondozás felelősségét.