Kreatív játékok 2-4 éves gyermekeknek

Egyszer egy dédnagypapa kedvesen megkérdezte tőlem, hogy minek kúszom-mászom az egyévessel. Mondtam, hogy játszunk. A dédnagypapa kicsit furcsa arcot vágott és megkért, avassam már be, mégis mit lehet játszani egy ekkora gyerekkel.

Elmeséltem, hogy különböző formákat szoktunk dobálni egy lyukas dobozba, gurigázunk a labdával, toligáljuk a kerekes dolgokat, mondókázunk, éneklünk, közben ritmusra rázzuk a rumbatököt, ilyesmik. Kis hümmögés és homlokráncolás után rám hagyta a dolgot. Végülis én tudom, dehát az ő idejükben csak kivágták a tanyára a gyerekeket, azok meg elvoltak magukban, nem kúszott-mászott velük egy felnőtt sem. Aztán mégis mind felnőtt.

És valóban. Sok szempontból azoknak a tanyára kivágottaknak jobb is volt, mint a hatvan négyzetméterre, négy fal közé bezárt, városi gyerekeknek. Dehát ez van, végül ők is majd felnőnek. Mosolyogva dobáljuk tovább a formákat, nehezített körülmények közt gyakoroljuk a járást, mert csúszásgtáló zokni ide vagy oda, azért a laminált padló mégiscsak jobban csúszik, mint a földút. Könyvekből ismerkedünk az állatokkal, és vagy kinevetjük az állathangot utánzó felnőttet, vagy furcsán nézünk rá, mert nem értjük hogy mit csinál. Van mindenféle vibráló, villogó, különböző hangokat produkáló, mozgó játékunk. A legjobban mégis az tetszik, mikor egy felnőtt csúzdát csinál a duplóemberkéknek a papírhengerből, házat épít párnákból, vagy egy takaróban hintáztatja meg a játékbabát.

Na de mit csináljon az a felnőtt, aki úgy érzi, hogy már beláthatatlan messzeségben van a saját gyerekkora, rég elfelejtett játszani és a kreativitás sosem volt az erőssége? Hát vegye kézbe Christopher Clouder és Janni Nicol fantasztikus kézikönyveit a kreatív játékokról. Az egyik kötetben három hónapostól 2 éves, a másikban pedig 2-4 éves gyerekek számára készíthető játékokat mutat be a szerzőpáros. Az elkészítési útmutatók mellett játék- és fejlődéspszichológiával ismerkedhet a felnőtt olvasó. Megtudhatja, hogy miért fontos a játék, a Waldorf-módszer szerint tanulhat meg ő is újra játszani, és odafigyelni a gyermek jelzésire. Magyarázatokat kapunk arra, hogy miért jó, ha saját magunk készítjük a játékokat, mire érdemes odafigyelni a készítés során, és milyen alapanyagokat használjunk, hogy a játék majd igazán a gyermek javára válhasson.

Az ötletek sokszor pofon egyszerűek, de ahogy az már csak lenni szokott, mégsem nekünk jutnak eszünkbe. És azért azt is jó tudni, hogy például a szépen lebegő szalagok az esztétikai értéken kívül még mivel tudnak hozzájárulni a gyerek fejlődéséhez. Mert az efféle dolgok szerepe talán kevésbé egyértelmű, mint a babázás, vagy a szerepjátékok hatása, amikkel többé-kevésbé azért mindenki tisztában van.

A leírások és hasznos tippek mellett rajzos útmutatók, valamint gyönyörű játékfotók is segítik az olvasót. Talán elfért volna még egy-két sablonminta is a kötetek végére. Nem mindenkinek van olyan jó kézügyessége, hogy például lovacskát rajzoljon, de remélem ez nem fogja kedvét szegni senkinek sem.