Osváth Erzsébet: Ribillió

Ez aztán a ribillió, lepottyant egy rakás dió.

Hogy lepottyant, összekoccant,

összekoccant, nagyot koppant.

A tolvaj szél járt a kertben,

láthatatlan köpönyegben.

A diófát megtépázta,

megtépázta, megdézsmálta.

Aztán eltűnt, mint a pára,

köd előtte, köd utána.